Get Adobe Flash player

BUDAKESZI TÖRTÉNETE

Római kor

A település határában a lange és letze teilung dűlőben római telep nyomai találhatók. Kisvárdai Gyula helyi tanító végzett itt ásatásokat és a Nemzeti Múzeum osztályvezetője, dr. Paulovits is megállapította a római település tényét. Az 1930-as években határköveket ástak ki, melyek egyikén ?legio duodecim? és ?Aurelius Castor? feliratok olvashatók. Hasonló, a római időkből származó jelzőkövet találtam 1964-ben a Budakesziről Budaörs felé vezető műúttól bal oldalra fekvő területen ?V Castrum? felirattal. Rómer Flóris, a híres archeológus tudós az 1868-as Archeológiai Közleményekben leírja a Budakeszin feltárt sírokat az alábbiak szerint:

?Közelmúlt nyáron, május 17-én a szentendrei hajón utazván Lattyák János budakeszi segédlelkész úr, volt egyetemi hallgatóm figyelmeztetett egy május 10-én a budakeszi temetőben felásott római sírra, és egy egészen ép agyagkorsóval, réz fülbevalóval, s mintegy 10 darab római éremmel, melyek Maximianus, Maximinus, Licinius, Constantinus, Magn. Crispus Falvia, Max. Fausta Augusta Constantinus, Jun. és Valentinianus uralkodóktól valók. S így az előbb általam leírt sírok korához elég közel állanak kecsegtetvén, miket Petz helybeli lelkész úr nekem átadand, ha személyesen érte megyek, elhatároztam a holmikat gyűjteményem számára megszerezni. Június 8-án délután kigyalogoltam, és a sírásóval értekezvén megígértem, hogy nemsokára az ásatás folytatására kirándulok. Budakeszi vidékén sok jeles műemlék találtatik, mely többnyire a gazdák udvaraiban hever. Így találtam egy ház előtt, az írásra fektetve gyönyörű, s igen érdekes órát, több oszloptöredéket, és egyéb faragványokon kívül egy római férfifőt is, mely jelenleg gyűjteményemben fel van állítva.
Június 14-én reggel dr. Henszlmann Imre, Deák Farkas, Dőry Dénes és Mihályú János egyetemi joghallgató urakkal megjelentünk Budakeszin, de fájdalmunkra a sírásó gyógyfüveket ment keresni, és csak délben vala az erdőből hazajövendő. Addig az említett tárgyak felmérésével és rajzolásával foglalkoztunk, míg a ft. lelkész úr, szíves házigazdánk nem tudott a munka idején valakit előkészíteni, ki azon a helyen, melyen emlékeztem, hogy a sírásó a római kőkoporsót kijelelte, ásni késznek nyilatkozott. Alig kezdtük a földnek elhányását, Tschumber Katalin, Pomori Emil korán elhunyt sírja közelében, midőn 3? mélységben a fedő kőlapra akadtunk. Első teendőnk volt, a kő fekvését és terjedettségét megállapítani, minélfogva láttuk, hogy a sír maga keletre volt, s a csontváz benne fejjel kelet miért is e köveket csákányokkal kettétörték: ezen okból a fedél maga, mely faragatlan, nem simított, sem írással el nem látott kőlapból állott, ásatásunk alkalmával csak 3?-nyi hosszúnak találtatott, szélessége 2?, vastagsága 4?-nyi volt, és az egész alsó keretjén a kőragasz nyomai látszottak. A koporsót képező kőlapok magassága 2?-nyinak találtatott, hossza a fejtől jobbra eső lapnak 2 1/2?: a sírt a fejnél záró darabnak 8?, vastagsága pedig 6?-nyi. Mivel a sír alsó, a lábak felé eső részének csákányokkal való elvágásánál némi cserépedények és csontok találtattak, ezeket a sírásó kivette. Könnyen lehet az, hogy kisebb részletekre nem figyelve több apróság földdel együtt újra eltemettetett: mi egyedül egyik oldalbordát és egy kézküllőt voltunk képesek megtalálni. A talált tárgyak közül birtokomba kénült a ft. lelkész úr szívességéből egy fekete agyagkorsó, melyet vízhordásra használnak. Magassága 11 1/2?, szája nyílása 2?, fenékátmérője 3 1/2?, legmagasabb hosszúsága 7?: ásatásunk alkalmával pedig egy rézfibula, mely a közönséges fibulák alakjától, nagyságától el nem tér semmiben. Déltájban eljött végre sírásónk és társával együtt hozzáfogván az előbbitől délnek fekvő helyen, északkeleti irányban az 1860-ban meghalt Rumpl Anna sírja mellett, ugyanavval párhuzamosan találták épségben a másik sírt. Az egész sírbolt 4?-nyíre találtatott a föld alatt, feneke cementtel volt kitapasztva. Rábukkantunk a koponyára, a mellkasra és egyéb csontokra. A talált ékességek fiatal nőre mutatnak. Fogaknak hibássága és kirágottsága beteges állapotára látszanak utalni. Találtatott egy bronz fülbevaló töredéke, azon finom sodronnyal, amellyel ez a fülbe kapcsoltatott, és kis bronz pincette, mely nem más, mint a római volsella, csipesz a haj vagy szőr kihúzására. Lábainál találtunk egy kisebb agyagbögrét, füle le volt törve. Továbbá állt a lábainál köcsög alakú korsó, fogantyú nélkül. Ezek a sírok középosztályú embereké lehettek, a talált műemlékek egyszerűsége és szegénysége bizonyítja. E sírok 284-375 Krisztus utániak.? Dr. Arányi Alajos értekezletet tartott 1880. május 25-én az Országos Régészeti Társulat ülésén. Az Archeológiai Értesítő 1881. évi száma tartalmazza az értekezlet anyagát. Többek között írja, hogy ?Budakesz, itt domborművű feliratos kövek, szobortöredékek, és egy csinos római öblöny ásattak ki. Budakesznek északi határán látszik a hajdani sippszári román templomnak nyoma, galagonya, mogyoró, csipkebokrok között.?


A honfoglalást követő évszázadok

A római időket követően az első történelmi utalást Bártfay Szabó László monográfiájából tudjuk meg, mely szerint Benedek püspök 1295. június 15-én bérbe adja a budai nagytizedet, továbbá a keszői, nyéki tizedeket 140 márkáért Prenner Kuchnak és Marthen Hermann iparosnak. 1317-ben Arinka Thegus Péter özvegye háztelkét a Kezui papnak eladja.
Budakeszinek 1329-ben már önálló plébániája van, területileg a veszprémi püspökséghez és a budai főespereshez tartozik.  Budakeszi neve a XIII-XVII. században különböző neveken szerepel. Kezu, Kesző, Villaolkezy, Keseu, Kezy, Kezew, Kezou, Kezui, Keszü. Ezt bizonyítják a Canonica visitatio jegyzőkönyvei, majd később a Zichy család levéltárában található elnevezések.
Feltételezhető, hogy a tatárdúlás után alakultak ki az Al- és Felkeszi települések. Alkeszi a mai római katolikus templom és környékén mintegy 50 házból állt. Felkeszinek 1559-ben 29 adóköteles háza volt, a település Budakeszi északi irányában, a Pusztatemplomi mezőn, az Ödenkirchenwiesen terült el. Itt haladt keresztül az út (Via Zipszár) Buda felé.
Kilenc földbirtokos család viselte a Felkeszi előnevet, a Dobos, Dékán, Keserű, Jankó, Fodor, Nemes, Dobozy, Károlyi családok és Felkeszői Szomory Bálint, aki Mátyás király megbízott királyi biztosa volt.
1588. évi Pilis megye adólajstromában az áll eredeti írásmóddal: Budakezzy. 1592-ben Ex Ractus Urbany Regy összeírás készült a törökök kezén lévő helységnevek előfizetési kötelezettségeinek felsorolásáról, így a komáromi várnak kellett fizetni Keszi és Csik településeknek.
1690-ben az elpusztult helységek között vannak említve Keszi és Csik telepü
lések.


Betelepítés a XVII. és XVIII. század fordulóján

Buda török uralom alól való 1686. évi felszabadítása után XI. Ince pápa felszabadító seregéből olasz, francia, svéd, horvát telepesek kerültek Alkeszire. Ezt bizonyítják az anyakönyvekben bejegyzett De Ponte, Natto, Pinelli olasz származásra utaló névbejegyzések. 1659-ben I. Lipót Keszit gróf Zichy Istvánnak adományozta. Gróf Zichy Péter, László nevű testvérével vagyonmegosztás után bérbe adta az új budakeszi telepeseknek Budaörsöt.
1701-ben gróf Zichy Péternek (1671-1726) jutott Keszi helysége, akinek első felesége Drugette Klára, második felesége Bercsényi Zsuzsanna volt.
Gróf Zichy Péter hívta be az első német telepeseket. A telepesek különböző kedvezményeket kaptak, a telepítés nem egyszerre, hanem fokozatosan történt, Bajorországból, a Rajna-vidékről, Ausztriából, Cseh-Morvaországból.
A Zichy család az új szőlő telepítésénél 5 évi adómentességet adott.
A telepesek kilencedet fizettek, de Budakeszi lakói 1698-ban már mint újra települők 3 évi adómentességben részesültek. 1715-ben 19,1720-ban már 55 telepes gazdát írtak össze.1720. március 19-én Pozsonyból írt levelet Hergécz János gróf Zichy Péternek, hogy a birtokjog igazolásával baj van Keszi és Csitri településen is. A Zichy család birtokjogát nehezen lehetett igazolni. A gróf összeköttetései révén kísérelte meg birtokjogát az udvari kamaránál biztosítani, ugyanis a Neoaquastica comissió értelmében igazolni kell a török uralom alatt gazdátlanná vált birtokhoz való jogát, mely szinte lehetetlen volt, mivel az oklevelek a 150 évig tartó török hódoltság alatt elpusztultak. A törvényes alapot a középkori jog biztosította.
1740-ben a birtokos, gróf Zichy Miklós (1710-1758) lett. Felvilágosodott, művelt ember volt. Halála után felesége, Berényi Erzsébet kezeli a birtokot.
1765-ben Hrabovszky - a királyi kamara ügyeinek intézője - pert indított a Zichy család ellen a ?Szent Korona javainak elidegeníthetetlensége" címén, amelyet megnyerve Budakeszi uradalom a Koronához került.
Budakeszin 1739-ben 536 ember esett áldozatul (94 férfi, 109 nő, 333 gyermek) a pestisjárványnak. A budakeszi plébános is elhalt pestisben 1739-ben, ezért a plébániai kimutatás 1739 augusztusában lezárult.
A megcsappant lakosságnak az uraság által kiszabott munkát ugyanúgy el kellett végeznie, mint eddig. Érthető, ha sokallták, hogy más falvakban is kell dolgozniok, mikor saját falujukban minden tönkremegy. A földesúr engedetlenségnek és lázadásnak minősíti mulasztásaikat és 1740. október 15-én gróf Zichy Miklós levelet ír a községnek.

"A legmélyebb méltatlankodással kellett tudomásul vennem, hogy a budakesziek szokott és köteles szolgáltatásaikat teljesíteni vonakodnak, valamint, hogy a föléjük rendelt tisztnek, az ispánnak rendelkezését követni nem akarják, s még kevésbé akarnak neki engedelmeskedni. Ez arra késztet, hogy szigorúan meghagyjam, hogy minden egyes ember; ki környezetében netán lázadozott, engedetlenségével hagyjon fel, és az uradalom tisztje iránt az azelőtti engedelmességét, tiszteletét, valamint szorgalmát, igyekvését, másokhoz való békességét, összefogását és megértését ismét vegye elő, hogy ezáltal méltóságos édesanyám birtoka, mint más esztendőkben, az idén is kívánatos módon tovább fejlődjön, valamint maga a község ne nézzen a teljes pusztulás elé, sőt inkább fokozatosan fellendüljön. Amennyiben ez mégsem történne meg, a baj előidézői amellett, hogy egykor a Mindenható isten elé kell számadásra előállniok, földi büntetést sem kerülhetik el, s noha a bitófa már eltűnt Budakeszi község határából, ugyanott egy másik is emelhető, amelyen aztán a baj okozói könnyűszerrel elvehetik bérüket, ha az uradalom és kiküldött ispánja ellen lázadoznának. De remélem, ez írásom Budakeszi községnél eléri azt, hogy a dolgokat nem engedi eddig fejlődni és ezt szívből kívánom is."

Weckermann József bíró Budakesziről 1740. október 16-án a legtermészetesebb hangon válaszol a gróf fenyegetésére. Bátor nyugalma mutatja, hogy az igazság a község oldalán van. A falu bírájának okos és nyílt válasza megnyerte a földesúr jóindulatát.
A grófhoz címzett levele így szól: "Gróf méltóságodnak jelentem, hogy a község sohasem húzódozott a szántástól, amennyire az Budakeszire tartozott, csupán Budaörsön nem akarnak már szántani. Egy nap Budaörsön szántottunk, de sokaknak saját földje még szántatlan. Minden tönkremegy és a gazdák beszélik, ha nem tudnak vetni, jövőre nem lesz ennivalójuk. Így alázatosan kérjük, hogyha addig kitart a szép idő, hétfőn szánthassunk és vethessünk. Az 55 nap alatt már mindent bevetettünk volna, ha nem esett volna az eső. De mi nem rendelkezünk, mint az Isten, s nekünk sincs ínyünkre ez a sok eső, sőt nagy kárunkat jelenti. Ami a szüretelést jelenti, méltóságodnak jelentem, hogy a zsellérek mind szüreten vannak Budán. Nem fejthetek ki kényszert, s noha háromszor üzentem, egy sem jön ki Budáról. Azt mondják, nincs kenyerük és éhesen nem szüretelhetnek. Kérjük grófi Méltóságodat, ne nehezteljen ránk, amit a község megtehet, azt mindenkor teljesíteni akarja. Azonkívül kérjük, hogy írásunkon sem méltóztasson megakadni, mert nincs jegyzőnk."


1765-ben a zsellérek száma 271 fő, nekik saját házuk nem volt, robotban dolgoztak, és a zsellérek utcájában, a mai Széchenyi utcában laktak. A római katolikus templommal szemben volt az intézői lakás, amely ma is áll. A tanácsháza helyén, Zichyék idején uradalmi épület és vendéglő volt. A Zichy család Budakeszit, Budaörsöt és Csik falucskát időnként bérbe adta, így 1710-ben Zenneg György Kristófnak. A múlt század elején az utcák számozása nem a mai fogalmak szerint történt, nem létezett páros és páratlan oldal. Mivel az akkori elöljáróság a római katolikus templom alatt, a Vörös Hadsereg úti Almási vendéglő helyén volt, természetesen ez lett az 1-es számú épület. Így folytatódott a 2-es, 3-as, 4-es stb. számú ház, majd az utca túlsó oldalán körben folytatódtak a számozások. A XVIII. század végén a község főutcája északon, a mai Temető utcánál végződött.
A Budakeszin használt pecsétekről Horváth Lajos Pest megye pecsétjei című könyvében Budakeszi két pecsétleírása található. Az egyik Budakeszer Gemeinde Sigilum 1818. feliratú, kissé ovális vonalkeretbe foglalt körirat által határolt mezőben lebegő, cseréptetős szentháromság-alakos templom, bejárata jobboldalt nyílik, jobb oldali homlokzatán latin kereszt, bal oldalán a szentély fölött karcsú tornyon szintén latin kereszt van. Ez a bélyegző volt 1818-tól 1876-ig használatban. A másik pecsét 1850-ből való Budakesz felirattal. A kör alakú vonalkeretben felül elhelyezett vízszintes szöveg alatt András-keresztbe rakott leveles gabonaszál található. Ez a gumibélyegző is 1876-ig volt használatban.


Budakeszi a múlt század közepén erősen Kossuth-párti község volt. Ez megnyilvánult abban, hogy az emberek Kossuth-nadrágot, Kossuth-sapkát hordtak. Ez még e század harmincas éveiben is előfordult, annak ellenére, hogy a község nagy része német anyanyelvű volt. Az 1848-49-es szabadságharc folyamán Budakeszi lakosai közül sokan életüket áldozták a magyarok ügyéért. A szabadságharc leverése után számosan Kufstein börtönében sínylődtek, vagy bujdosásra kényszerültek a környező erdőkben. A mai Fő u. 197. sz. alatti ház falán lévő emléktábla bizonyítja, hogy Nagysándor József tábornok katonáival itt táborozott, s ez alkalommal Kossuth Lajos személyesen is megjelent Budakeszin. Mikor végigvonult a főutcán, a parasztok tisztelettel kiálltak házuk elé, és kalapjukat lengették, éljenezték.



Budakeszi fejlődése az 1930-as évekig


A község fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék-Székesfehérvár, Tinnye-Esztergom főútvonalában fekszik. A budai káptalan oklevelében már 1401-ben írják: ?Viam magvam que veniet du Buda ad Tinnye via falsá". Ugyanis Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető vámokat kikerüljék.
A község a főutca építését 1910-ben kezdte, ezzel egy időben az itt húzódó árokrendszert beboltozta és kialakította a régi piacteret.
1936-ban a község belterületén a főútvonal mintegy 1600 méter hosszan lett korszerűen megépítve. Ehhez a ?beruházáshoz? a vármegye 213 ezer pengőt, a község pedig 44 ezer pengőt adott. A főútvonal mentén a gesztenyefákkal beültetett igen szép parkot az 1900-as években telepítették, egyidejűleg a Budakeszi úti Szépilonától kiinduló gesztenyesor telepítésével.
Budakeszit 1910-ben már társaskocsi-közlekedés (omnibusz) és fiáker kötötte össze Budával. 1928-ban 16 autótulajdonos volt. 1929-ben az úgynevezett ?Bart-autóbusz" közlekedett Budapestre, majd 1937. január 1-jétől a BESZKÁRT (kék busz) indította el járatait.


Az egészségügyi ellátásra jellemző, hogy Budakeszin már a múlt század második felében képzett orvos (Gyukovits doktor) működött. 9
1926-ban alakult meg a Stefánia Szövetség csecsemővédő otthona. Mivel a csecsemőhalandóság igen magas volt, mintegy 100 szegény gyermek naponta ingyenes tejellátásban részesült. Évente 15 ezer ebédet adtak ingyen a népkonyhán a szegényeknek. A vízellátás ásott kutakból történt, csak 15 fürdőszoba volt az egész községben. 1887-ben dr. Selinga János közfürdőt (kádfürdő) létesített a mai Erdő utca és a Kossuth Lajos utca sarkán.
Ebben az időben a Kossuth-telepen (mai Rákóczi utca elején), az úgynevezett Tábor üdülő és szanatórium (22 szobával) strandfürdővel is rendelkezett.


Az oktatás, a tanítás nyelve 1898 óta magyar. Az úgynevezett ?Bagolyvár" iskola épülete az 1787-es évben épült, 1804-ben újították fel mai formájában. Ezen az épületen látható Edelmann Rezső márvány emléktáblája. A kiváló pedagógus évtizeden keresztül, mint kántortanító működött a községben, a Lyra dalkör megalapítója, majd igazgatója, valamint a gazdakör elnöke volt.
1930-ban az óvónők száma 3 fő, összesen 214 gyermekkel foglalkoztak. Ugyanakkor a 8 férfi tanító 383 fiútanulót, a 6 tanítónő 374 leánytanulót oktatott. Az analfabéták aránya 3,3% még országosan ez a szám 9,6% volt. A tanácsháza melletti iskola 1908-ban épült, költsége 80 ezer koronába került.
Az úgynevezett Zárda iskola alapkőletétele 1926-ban volt, építése Orsenigo Calsare pápai nuncius Budakeszin tett látogatásának köszönhető. A szép barokk épületet dr. Walder Gyula műegyetemi tanár tervezte és kivitelezte, 160 ezer pengőbe került, ebből 120 ezer pengőt a minisztérium, 40 ezer pengőt a község biztosított. A zárdaépület az ?Isten megváltó lányai? tanító rend otthona lett. Már 1889-ben 3 apáca tanított Budakeszin, a Bagolyvár iskolával szemben, a mai orvosi lakás helyén.
Budakeszi a múlt század második felében és e század elején a budapesti polgárok nyaralóhelye volt. Több alkalommal, több helyen nyaralt itt Erkel Ferenc, fia, Erkel Gyula, házat is vásárolt a községben.


A század elején nyári színháza volt a községnek, melyben sok fővárosi színész fellépett, többek között Fedák Sári is. A római katolikus templom 1764-ben épült, gróf Zichy Miklós özvegye, Berényi Erzsébet adományából. Az egyházközség akkori híveinek száma 1923 fő volt. A templomban található műemlékek közül nevezetes a főoltár, a Szent Kereszt mellékoltár és a szószék. Legérdekesebb a szenvedő Krisztus szobra, a XVIII. század elejéről, üveglapos szekrénykében, melyet a budakeszi német telepesek őshazájukból, Würtenbergből hoztak 1720 körül. A kálvária épülete és stációi a XVIII. században épültek, 1887-ben felújították. A településen több műemlék jellegű kereszt található, például amelyik a templom mögött áll, a kálváriánál a ?pestis"-kereszt, valamint a Korányi Szanatóriummal szemben az út melletti kereszt, talapzatán L. A. -1801 felirattal.


A temető helye hajdan a templom körül volt, a mai templomtér helyén. Majd 1730-tól a Zichy uraság - a mai zárdaiskola épülete helyén - 3 kat. h. területet biztosított temetőnek. Az I. világháború hősi halottainak emlékére épült a Hősök szobra, amelyet 1930-ban avattak fel, az ünnepen József főherceg mondott beszédet. A szobrot Martmelli Jenő szobrászművész alkotta. ?Műemlék épület Budakeszin a Virágvölgy utca 14. sz. ház (Kovalovszky-ház), sajnos ma már a fele ledőlt. A mai Fő u. 197. sz., ahol Nagysándor József tábornok emléktáblája látható a falon, szintén szép barokk ablakos műemlék jellegű ház volt. Mivel az épületet átalakították, a homlokzati rész barokk jellege teljesen megszűnt.


Van néhány olyan épület, amely nem műemlék, de érdemes nyilvántartásba. vennünk, mint jellegzetességet: így a Pátyi úti pincesorban 1814-es feliratú borospincéket, a Fő u. 124. sz. lakóházat, oromfalán IHS 1838 felirattal, továbbá a mai Erdő utca 74., 94. és 130. számú házakat, melyek a múlt század közepén épültek. Budakeszi határában található a makkosmáriai kegytemplom. 1762-1768 között Jager János Henrik építette a Zichy család költségén. Értékes benne a főoltár fölött a Mária-kép, melyet Falkoner Henrik József festett. II. József 1783-ban, a ?trinitárius rendet? megszüntette, így a kegyhely gazdátlanná vált és romokban hevert. Romjaiból 1950-ben épült újjá. Budakeszi község lakossága a XVIII-XIX. században főleg mezőgazdasági tevékenységből élt. A múlt század hetvenes éveiben 940 kat. hold szőlőterületet tartottak nyilván. A község szőlőterületének határa kiterjedt egészen a mai Budagyöngye, Zugliget területeire. A budakeszi bor savas, kemény bor volt, melyet egészen Ruméig szállítottak lovas kocsival. Az 1930-as nyilvántartás szerint 2574 kat. h. szántó, 480 kat. h. erdő, 115 kat. h. szőlő tartozott a községhez. Ekkor az összlakosság 14,6%-a foglalkozott már csak mezőgazdasági tevékenységgel. A szőlő területe azért csökkent, mert a múlt század végi filoxérajárvány hatalmas károkat okozván kipusztította a szőlők nagy részét, majd Budapest határa kiterjeszkedett fokozatosan Budakeszi mai határáig. 1893-ban a főváros 600 ezer koronáért mintegy 1091 kat. h. erdőt vásárolt meg a koronauradalomból. Ez az erdő a Sváb-hegy gerincéig, a Normafáig terjedt. Az 1930-as években a település birtokmegoszlása a következőképpen alakult: 50-100 kat. h. közötti földdel rendelkezik 2 fő, 20-50 kat. h.-ig 24 fő, 10-20 kat. h.-ig 46 fő, 10 kat. h.-on aluli tulajdonosok száma 1300 fő. 1938-ban a napszámbér a nőknél 1 pengő 50 fillér, férfiaknál 2 pengő, ellátással. A századfordulót követően Budakeszi lakossága mindinkább ipari és kereskedelmi tevékenységből élt. Az iparosok közül híresek voltak a budakeszi kőművesek és ácsok. Budapest nagy középületein, a Parlamenten, a Halászbástyán és igen sok más középületen dolgoztak. 1938-ban a lakosság 41 %-a ipari munkás. Ebben az időben a kőművesek keresete 6-8 pengő naponta, a többi ipari szakmunkásé 4-6 pengő. Budakeszi területén kiemelkedő iparvállalat volt a Halfer József-féle márványozó festékgyár, amely a könyvkötők részére szállított, és az itt készült festék világhírű volt.


Az ipartestület 1919-ben alakult meg, tagjainak száma 1938-ban 144 fő volt. Közöttük a legkülönbözőbb szakmák képviselői voltak jelen.
Az Elektromos és Műszaki Rt. 1922-ben alakult. Áldásos működését bizonyítja, hogy 1938-ban 1200 lakóház közül 800 lakóházban villany, 50 helyen elektromos tűzhely és 60 háztartásban villanyvasaló volt. A kereskedelem ebben az időszakban igen fejlett volt, mert nemcsak a helyi lakosságról gondoskodott, hanem tavasztól őszig a több száz itt nyaraló és több ezer turista részére biztosított ellátást.

FORRÁS: HEREIN GYULA: FEJEZETEK BUDAKESZI TÖRTÉNETÉBŐL

2014. április 24., csütörtök, György napja van.

Eseménynaptár

<<  Április 2014  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
   1  2  3  4  5  6
  7  8  910111213
    

Következő programok

Látogatóink

mod_vvisit_counterMa176
mod_vvisit_counterTegnap331
mod_vvisit_counterA héten1093
mod_vvisit_counterMúlt hét1874
mod_vvisit_counterA hónapban7027
mod_vvisit_counterMúlt hónap11737
mod_vvisit_counterÖsszesen151199